|
|
Tippek, ötletek, házipraktikák, tudástár.
|
|
|
|
| |
|
|
|
| |
Az ápolást mindig a rozsda, ill. a rozsdafoltok eltávolításával kezdjük. A rozsda lekaparására a legegyszerűbb eszköz a drótkefe, a csiszolópapír és a kaparókés. A csak helyenként előbukkanó foltokat legjobb petróleumba mártott ronggyal tisztítani. Ha régi festékbevonat átfestése történik, akkor eltekinthetünk a rozsdagátló alapozó használatától, és azt csak kisebb felületi hibák kijavítására használjuk.
A rozsdátlanítás után dörzsöljük át a vasat lakkbenzines (vagy terpentines) ecsettel, majd a megszáradt felületet száraz ruhával töröljük le. Sokkal tökéletesebb a védelem, ha kémiai rozsdátlanítást is alkalmazunk. A tisztítás után visszamaradt rozsdát megfelelő vegyszerrel átalakítjuk vasfoszfáttá. A vasfoszfát tömör, jól tapadó réteget alkot, és jó alapot ad a festéknek. A megfelelően előkészített vasfelületre több rétegben hordjuk fel a festéket. Az egyes rétegek között hagyjunk időt a száradásra. A felhordott bevonat minőségét döntően befolyásolja, hogy a festés mennyire gondos és szakszerű. A tisztítás legyen mindig alapos. Nem szabad sajnálni az időt és a munkát, mert döntően ez szabja meg a bevonat tartósságát. Különben a rozsdás, recés felületre mázolt festék hamar leválik.
 Előző (Kosár) ** (Kovaföld) Következő 
|
|
|
|
|
