|
|
Tippek, ötletek, házipraktikák, tudástár.
|
|
|
|
| |
|
|
|
| |
A gyertya egy viaszhenger, a közepén hosszában egy fonál van. Amikor a gyertya ég, fölül a viasz a meleg hatására megolvad. Ha eléggé felmelegedett ez a viasztócsa, akkor annyira kiszélesedik, hogy eléri a gyertya oldalát és lecsöpög a meleg olvadék; így a viasz nem forrósodhat föl annyira, hogy meggyulladjon. A kanóc viszont - szemmel láthatóan - fölszívja a folyékony viaszt hajszálcsövesség útján a magasabb hőmérsékletű helyre, ahol meleg van. Miért lobban lángra a parázs ha ráfújunk, miközben ugyanettől a gyertya lángja elalszik?
Mind a két esetben erős légáramlást keltünk a ráfújással, de ennek hatása egészen más a gyertyára, mint a parázsra. Amikor a gyertya lángját éri légáramlat, lehűti a kis lángot, márpedig a lángot alkotó égő gázok égése azonnal megszűnik, mihelyt gyulladási hőmérsékletük alá hűlnek. A parázs azonban nem lánggal ég, hanem izzik, és az izzó fa vagy kőszén lehűtésére nem elég az a hideg levegő, amit szájunkkal rá tudunk fújni. A légáramlás viszont több oxigént juttat az izzó parázshoz, úgyhogy ennek égését táplálja, az égés hevesebb lesz, egyre több gáz fejlődik az izzó fából vagy szénből, és így lángra lobban. A ráfújáskor keletkező légáramlatnak kettős hatása van: egyrészt hűt, másrészt oxigént szállít. A gyertya esetében az első érvényesül, az izzó parázs esetében pedig a második.
 Előző (Gyermek) ** (Gyilkosság) Következő 
|
|
|
|
|
